Rengeteg inger ér minket, általában egyszerre többfelé kell figyelnünk és sok különböző helyzetben kell megfelelnünk. Az ehhez való alkalmazkodás stresszt okoz, ami nagy mértékben hat a működésünkre. Evolúciós örökség, hogyha túl sok a stressz, a szervezetünk ezt veszélyhelyzetnek érzékeli, és készenléti üzemmódra vált. Ennek hatására kevésbé megy a gondolkodás, az odafigyelés és a kommunikáció. Ilyenkor fordul elő, hogy egy helyzetben nem jut eszünkbe semmi, amit mondhatnánk, vagy esetleg olyat mondunk, amit megbánunk, netán rákiabálunk a másikra, vagy hirtelen kilépünk a helyzetből. Pár perc múlva pedig nem is értjük, hogy mi történt velünk. Ez mind a megnövekedett feszültség számlájára írható, és nagyon meg tudja nehezíteni a helyzetek kezelését. Fontos, hogy néha egy kicsit meg tudjunk állni, és nyugodtan rá tudjunk nézni a dolgainkra. A munkám során igyekszem olyan biztonságos légkört teremteni, szülőknek és gyerekeknek egyaránt, ahol ez lehetővé válik. Fő témáim a stressz, és az érzelemszabályozás, mert tapasztalataim szerint szinte minden problémánk hátterében megjelenik a fent említett működés. 

A gyerekek idegrendszere még fejlődésben van, ezért fokozottan ki vannak téve az őket ért hatásoknak. Minél kisebbek, annál kevésbé tudják megnyugtatni magukat, és annál inkább szükségük van a felnőttek segítségére, és egy olyan biztonságos térre, amiben szabad átélniük a legnehezebb érzéseiket is. Kezdetben nagyon fontos a felnőttek megnyugtató jelenléte, mert az érzések ijesztőek, és félelmetesek lehetnek. Akkor tudják feldolgozni az őket ért élményeket, és akkor tudnak később maguknak is segíteni, ha kicsi korban megkapják ezt a támogatást. 

Szülőnek lenni komoly kihívás. Saját élményből tudom, hogy mennyire nehéz időnként. Nagyon kimerítő tud lenni a folyamatos rendelkezésre állás és az állandó figyelemmegosztás. Sokszor nagyon nehéz türelmesen reagálni. Ráadásul sokszor nagyon magunkra maradunk az elvárások tengerében, ezért fontosnak tartom, hogy a szülők oldaláról is ránézzünk a helyzetekre, hogy ők is megkapják a támogatást, amire szükségük van. A gyerekeket pedig igyekszem végig kísérni egy olyan folyamatban, amiben játékban, mozgásban, rajzolásban megélhetik és kifejezhetik az érzéseiket. Emellett praktikus és könnyen használható stresszkezelési technikákat is becsempészek mind a felnőttekkel, mind a gyerekekkel való munkába.

Jelenleg többféle traumafeldolgozásra alkalmas módszerben (brainspotting, bioszisztémikus szomatoterápia) valamint Dinamikus Szenzoros Integrációs Terápiában (Dszit) képződöm.